Beszélgessünk a vallásokról!

Egy olyan kultúrában élek (ateistaként), ahol teljes a vallási szabadság. Olyannyira, hogy a hétköznapi munkahelyemen IMASZOBA is van azoknak, akik imádkozni akarnak az istenükhöz a munkaidő alatt.

Nagyban formálta a véleményemet ez a környezet. Nem szeretem azt a szót, hogy “hitetlen”, mert nincs olyan ember, aki nem hisz semmiben, és ha mégis, akkor az szomorú, mert a hitnek teremtőereje van.

És ezt nagyon jól tudták az elődeink, akik valamikor vallásokat alapítottak. Mert könnyebb elhinni, hogy valaki majd fogja a kezed, és segít rajtad, ha jámbor életet élsz, mint hinni a saját teremtőerődben akár a józan ésszel szemben, akár a tudománnyal szemben. Mert hallottam olyan embertől lehetetlen gyógyulástörténetet, aki mélyen vallásos. Az orvosok is lemondtak róla. Őt senki sem győzi meg az életében, hogy nem a hite, nem az istene mentette meg. De olyantól is hallottam már hasonló sztorit, aki nem volt vallásos, csak “nem volt ideje meghalni”, mert mondjuk kisbabája volt, és látni akarta, ahogy felnő. Ő abban hitt, hogy ez a saját döntése.

Számomra teljesen mindegy, hogy valaki Istenben, Allahban, vagy az égi szellemekben hisz, esetleg saját magában, mert laikusként azt látom magam körül, hogy nem a vallás (vagy ateizmus) számít, hanem a HIT MÉRTÉKE.

Szomorú, hogy ezzel visszaélve, történelmileg használták fel a hitet tömegmanipulációra, egymás ellen uszításra. Órákig lehetne sorolgatni, hogy “de a keresztesháborúk, meg a szélsőséges muszlim terroristák”, ez mind csak politika, semmi köze a hithez, ami természetéből adódóan épít, és sosem rombol.

Én, mint laikus ateista azt gondolom, hogy mindenki saját maga isten, aki hisz valamiben, mert a hit egyenlő a teremtőerővel, és nem szép támadni a másik hitét (teremtőerejét), akármiben is találja azt meg.

(És most az igaz hitről beszélek, nem a politikai manipulációról.)

Hadd untassalak még titeket egy történettel.

8 éve, mikor az Egyesült Királyságba költöztem, hetente jártam el egy keresztény templomba. Gyakorlatilag többször, mint sok keresztény, maga. Keresztény, brit nők szerveztek beszélgetéseket külföldi nőknek. Nem akarták őket megtéríteni, segíteni akartak nekik a beilleszkedésben, emberbaráti szeretetből, mert ők így értelmezték a saját hitüket.

Rengeteg muszlim nő is járt a templomba, még a hidzsabjukat is levették, mikor a terembe léptek, mert nők egymás közt nem viselik. A falon egy szöveg állt: “TELJESEN MINDEGY, HOGY MIBEN HISZEL, AMÍG HISZEL VALAMIBEN”. Soha annyi szeretetet és támogatást nem kaptam, mint ott.

Ateista vagyok, de van hitem.

Amiben biztosan nem hiszek, az az emberek megosztása. Mert a rombolásra nincs mentség, erre semmilyen hit nem jogosít fel. Sem keresztény, sem muszlim, sem alternatív.

Amiben viszont igen, hogy van értelme azoknak az ősi iratoknak, tudásnak, ha képesek vagyunk helyesen értelmezni őket.

A következő könyvem első és legmeghatározóbb gondolata egy bibliai állításra épül: “ISTEN A SAJÁT KÉPÉRE TEREMTETTE AZ EMBERT”.

Nagyon mélyen belementem ebbe a gondolatba, egy teljes könyvet szánok a mondatnak, hiszen Isten egyértelműen nem egy biológiai létforma, talán nem erre utalt.

A legnagyobb teljesítménye, hogy az akaratával teremtett. Egy intelligens életformát.

Az ember vajon képes erre?