Beszélgessünk a félelemről!

Beszélgessünk kicsit a félelemről. Mert sokkal több dologtól félünk, mint amennyitől valóban okunk van tartani, és ez sokszor nem megvéd minket, hanem akadályoz. Ez egy evolúciós “áldás/átok”, és néha tényleg nehéz felmérni, hogy mi jelent ránk igazi veszélyt, viszont ez ki is szolgáltat minket, irányíthatóvá válunk a félelmeink által.

Mitől félünk (szerintem) megalapozatlanul? Sok mindentől. Például más kultúráktól, a cápáktól, a technológia fejlődésétől… (igen, ezért beszélünk most erről )

Csak néhányat soroltam fel azok közül, amiket ha jobban megismerünk, már nem is tűnnek túlzottan félelmetesnek. Sokszor meghajolunk, és követjük a többséget, mert másnak lenni is félünk. És sokszor magunktól utasítunk el dolgokat, mert nem ismerjük, és ezért nyomban feltételezzük, hogy az ártani akar nekünk…

Nem bíztatok senkit arra, hogy holnaptól ússzon cápákkal, de az tény, hogy cápatámadásban jelentősen kevesebb ember hal meg, mint mondjuk autóbalesetben. Az autóktól ritkán félünk, mert azt ismerjük, és millió emlékünk van arról, hogy beszálltunk egy kocsiba, és nem történt semmi baj. És miért pont a cápáktól félünk, nem a barna medvéktől? Viszonylag kevés ember aludt el gyerekként plüss cápát ölelgetve, de a legtöbben talán láttuk a Cápa című filmet…

A világ egyes pontjain vitatják, hogy jó ötlet plüssmackókkal körbevenni a gyerekeket, mert a szeretett játék esetleg elaltatja a félelmüket az egyébként veszélyes állattal szemben. Ausztráliában ugyanilyen okból a Pepa malac egyik epizódját nem is vetítik, amiben Pepa összebarátkozik egy pókkal. Ott ez releváns döntés a rengeteg veszélyes faj miatt, máshol viszont van értelme megmutatni, milyen hasznos és különleges kis bestiák ezek.

Szóval miért félünk a mesterséges élettől?

Mary Shelley 1818-as Frankenstein könyve csak egy a korai ábrázolások közt, miszerint a teremtmény végül rátámad a teremtőjére. A sor végtelen. Rengeteg feldolgozásban láthattuk már, hányféleképpen pusztítják majd el a robotok az emberiséget…

De mit tudunk az AI-król úgy ténylegesen?

Maga a fejlesztés gyerekcipőben jár, bár a mesterséges intelligenciák hihetelenül összetett etikai kódexet követnek. Legyünk reálisak, ezeket az irányelveket is az ember hozza létre, vagyis a fejlesztések követik az adott kutatóintézet kultúrális és vallási irányelveit. Tényszerűsítsünk. Egy Iránban fejlesztett csetszoftver nyilván arra fog téged bíztatni, hogy tartsd be az iráni törvényeket és a Koránt. (A Chat GPT-vel beszélgettünk erről valamikor, és vicces belegondolni, hogy valószínűleg léteznek muszlim AI-k.) Szóval nincs univerzális kontrol, de általánosságban igaz, hogy minden fejlesztő cég komoly lépéseket tesz érte, hogy a szoftvereik etikusak és lojálisak legyenek.

A képen pedig én riogatom a környékbeli gyerekeket Halloween-kor.